Szerencsések azok, akinek kertje van, mert az élettér egyik legfontosabb része, ha foglalkoznak vele. Ez így volt régen is, így van ma is, és valószínűleg a jövőben sem lesz másként. A természethez való közelséget az ember így tudja a legfrappánsabban megoldani.
Szerencsések azok, akinek kertje van, mert az élettér egyik legfontosabb része, ha foglalkoznak vele. Ez így volt régen is, így van ma is, és valószínűleg a jövőben sem lesz másként. A természethez való közelséget az ember így tudja a legfrappánsabban megoldani.
A kert nemcsak gyönyörű, de élettani hatásai is kiválóak. Az ember megnyugszik és lecsendesül, amikor kiül a kertbe, és összhangba kerül a természettel. A zöldellő pár négyzetméteren mindenki a saját ízlése szerint alakíthatja ki a látványt, így csak kedvére való virágok, cserjék és fák kerülnek oda. Aki csak pihenni vágyik, megelégszik a fűtengerrel, aki viszont praktikus szempontokat tart szem előtt, az saját konyhakertet hoz létre. A kert kora tavasztól késő őszig munkát ad, de többszörösen megéri a belefektetett fáradtságot.
A régiek is így gondolták, mert előszeretettel pózoltak kedvenc kis kertjükben.
Így nézett ki 1902-ben egy nagypolgári kert Budapesten. A képen Cholnoky Jenő és felesége, Barrois Petronella ejtőznek a grandiózus kertben.
Az 1900-as évek elején sem jutott mindenkinek zöld terület a városban. Aki hiányolta, a Füvészkertben keresett menedéket. Ott így néztek ki a virágzó amazóniai tündérrózsák.
A nagypolgári házak udvarai burjánzó cserjékkel és virágokkal voltak teli. Nyáron a gyerekek egész nap a kertben játszottak.
Az 1930-as években virágokkal teli, dzsungelszerű örökzöldeket növesztettek az udvaron is, ami szabadon lévő télikert hatását keltette. A nagy családi fotók is itt készültek.
Akinek nem jutott nagy kert, az a város díszkertjeit vagy zöldellő negyedeit kereste fel. Nem is lehet ráismerni, de ez a Gellérthegy egy része a ’30-as években.
A ’40-es években a háború miatt érintetlen kert csak vidéken maradt. A rózsalugas, a gyümölcsfák és az esővízgyűjtő hordó alaptartozékai voltak a vidéki kertnek.
A kutya szériatartozék volt, még a közös kertekben is. Az 1950-es években egy-egy szőlőtő a kertek nagy részében megtalálható volt.
A ’60-as években a külkerületek társasházaiban beosztással élt a háziasszony. Az udvarban mindig volt egy kis konyhakert a virágok mellett, ahol megteremtek a zöldségek is.
A tisztviselőtelepeken mindössze pár négyzetméteres kert jutott, drótkerítéssel leválasztva a többiekétől. Ám azok tele voltak virággal, bokorral és tujákkal.
1977-ben pózol a rakott szoknyás kislány a zsalugáteres kis ház kertjében. A szocialista építészet tömbszerű családi házait az ott lakók dús kerttel próbálták kompenzálni.
1980-as években akinek egy zsebkendőnyi kert jutott az apró nyaraló mellett, boldogan ott töltötte az egész nyarat. A bográcsolás össznépi rendezvény volt, és odacsalogatta a szomszédokat is. Forrás: femina.hu
