A zserbó az egyik legközkedveltebb süteményünk, amit az ünnepek alkalmával nagyon sokan el is készítenek.
Vannak, akik szeretnek az ízekkel és a különféle receptekkel próbálkozni, de akadnak olyanok is, akik egy régi, jól bevált receptet követnek évről-évre.
A zserbó igazi titka azonban minden receptről hiányzik, ezért sok háziasszony nem is ismeri, de mi most eláruljuk!
Története
Az egyik legnépszerűbb süteményünk, hagyományosan cukrozott dió és savanykás baracklekvár kerül az omlós tésztarétegek közé, tetejét pedig fényes csokimáz fedi. Nincs igazi szezonja, a cukrászdákban szinte mindig kapható, de otthon elsősorban húsvétkor és karácsonykor készítjük.
Az eredeti receptet névadója, a svájci származású Gerbaud Emil cukrász álmodta meg, aki bejárva Angliát, Franciaországot, Németországot, Franciaországot, végül Kugler Henrik hívására 1884-ben Budapesten telepedett le, hogy az előkelő belvárosi cukrászda vezetését átvegye. Az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) működő cukrászda az „elegáns világ találkozóhelyének” számított, így Kugler ennek megfelelően egy világlátott, újításokra nyitott, vérbeli cukrászembert keresett – és talált meg Gerbaud Emil személyében.
Íme a titok!
A tapasztalat azt mutatja, hogy a tökéletes zserbó nem vajjal, hanem zsírral készül, amitől sokkal lágyabb, omlósabb és puhább lesz a tésztája. Ez lehet nosztalgia – mivel nagymamáink is így csinálták – vagy egyszerűen csak így jobbak a sütemények.
A rétes, a kelt tészták, sőt, egyes omlós tészták is kívánják a zsírt, ha még nem próbálták, először csak a vajmennyiség felét cseréljék zsírra. Az eredmény omlós, gyorsan puhuló tészta lesz, a kelt tészták pedig puhábbak maradnak.
A zserbót eredetileg élesztős omlós tésztából készítik, a szakácskönyvek és az internet is ezekkel a receptekkel van elárasztva. Ez a verzió is jó, az a fontos, hogy a tésztát nagyon vékonyra nyújtsuk, és ne kezdjük keleszteni betöltés előtt, különben levegős, pufi, nem zserbós, inkább kalácsos süteményünk lesz.
Íme az omlós (közkedveltebb) zserbó receptje!
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg zsír (vagy vaj)
- 10 dkg porcukor
- 2 tojás
- 40 dkg baracklekvár
- 15 dkg darált dió
- 10 dkg porcukor
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 ek vaj
Elkészítés:
A lisztet elmorzsolom a zsírral, hozzáadom a porcukrot, majd a két tojással gyorsan összedolgozom. Három részre osztom, 20 percig hagyom pihenni.
A tészta egyik harmadát vékonyra nyújtom, a tepsi aljára fektetem. Megkenem a lekvár felével, és megszórom a porcukorral elkevert dió felével. Újabb réteg vékony tészta következik, a maradék lekvár, majd a diós szórás. Végül befedem az utolsó tésztalappal, hústűvel átszurkálom a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
Kihűlés után a vajjal felolvasztott csokoládéval bevonom a tetejét. Csak akkor szeletelem, amikor a csokoládé megszilárdult. Másnap, sőt harmadnap a legfinomabb.
