A spenót ínyenc változata. A parajjal, a céklával, a cukorrépával rokon ősi kultúrnövény. Szinte teljesen száműzték napjainkra a szántóföldekről, mert a termesztése kevésbé gazdaságos és a növény a hidegre érzékeny. Pedig már a rómaiak is ismerték a mángoldot.
Ők terjesztették el a mai Észak-Olaszország, Svájc, Franciaország tájain. Német fajtáját a húsos leveléért, más fajtákat a vaskos levélnyélért termesztik.Hatóanyagai, gyógyhatásai:
A mángold:
• az agyat és idegrendszert serkenti, életerőt ad,
• csökkenti az idegességet, fáradékonyságot,
• méregteleníti a beleket stb.,
• csökkenti a vérzsírok szintjét,
• erősíti az immunrendszert, az izmok és a szív munkáját,
• fokozza a vérképzést, sejtlégzést,
• aktiválja a hormontermelést, növeli a mentális frissességet.
Minél sötétebb zöld a főzeléknövény, annál több béta-karotin, A-provitamin van benne. Ez a biológiai anyag sajátosan járul hozzá életkedvünkhöz, vidámságunkhoz. Amíg szinte minden más tápanyag csak a sejtfelszín közelében lévő receptorokon át juthat a sejtbe, addig a zsírokban oldódó A-vitamin akadály nélkül, a védőhártyáján áthaladva hatol be a sejtbe, sőt a sejtmagokba is. Ott aztán felébreszti az ellankadt életerőt!
A mángold sok ballasztanyagot tartalmaz, és ezért a bélnyálkahártya és a bélflóra legjobb barátja. A cellulózból felépülő növényi rostok megkötik a vizet (és ezáltal bizonyos zsíranyagokat és mérgeket), felgyorsítják a belek mozgását, megszüntetik a székrekedést és a különféle emésztési panaszokat. A régi tanítás így szól: minél rövidebb ideig marad a táplálék a bélben, annál kevésbé indul meg az erjedés, és megszűnik a bélrenyheség. Nagyon értékes a mángoldban lévő kalcium (a csontok és a fogak felépítéséhez), vas (vérképzésben és sejtlégzésben fontos) és C-vitamin (immunrendszerhez, testi és lelki frissességhez szükséges) is.
A mángoldot ajánlatos C-vitaminban gazdag citromlével vagy zöldpaprikával együtt tálalni. Ezáltal meggátolható a rákkeltő nitrózaminok keletkezése.
A mángold sokoldalú
A mángold sokféleképpen készíthető el. Vastag szárát a spárgához, leveleit a spenóthoz hasonlóan használhatjuk fel.
A mángoldból készített főzelék könnyű, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag étel, főként idősebb embereknek.
A mángold összetett szénhidrátjai kitűnő glükózforrást jelentenek, különösen az agy és az idegsejtek számára. Míg a világos lisztkészítményekből vagy az édességekből gyorsan kioldódik a gyakorlatilag már lebontott szénhidrát: az azonnal felszívódni képes glükóz hatása tehát gyorsan lecseng (pláne ha az utolsó falat pizzát édes kólával öblítjük le), a mángold hatása sokáig tart. A délben elfogyasztott 250 g mángold még a délután 5 órakor jelentkező fáradtságot is kivédi.
A mángoldban lévő karotinok, illetve az A-provitamin a nyálkahártyák pótolhatatlan védőfaktora.
Így készítsük elő:
A szárakat tisztítsuk meg a levélmaradékoktól és a foltos részektől, vágjuk ki a fás részeket is. Mossuk meg, majd feldarabolva pároljuk meg, mint a spárgát. Tehetünk a párolóvízbe kevés tejet is. Leveleit a spenóthoz hasonlóan készítsük el, íze jól harmonizál a sajt ízével (például megszórhatjuk parmezánnal vagy más reszelt sajttal, vagy rásüthetünk a tetejére ementáli vagy mozzarella sajtot).
Figyelem: A mángold valószínűleg több oxálsavat tartalmaz mint a spenót. Ezek a növényi savak, kalciummal összekapcsolódva, a bélben oldatlan vegyületet alkotnak, és ezáltal csökkentik a csontok anyagához fontos kalcium felszívódását. Igaz, hogy ez csak akkor fenyeget, ha nagyon sok mángoldot fogyasztanánk. Az ideális mángoldadag 150-200 g.
Mángold Provence-i módra
Hozzávalók 2 személyre
400 g mángoldszár
100 g paradicsom
40 g parmezán, reszelve
só, bors, fűszerkeverékek
Elkészítése:
A mángold szárait készítsük elő és vágjuk darabokra. Forrósítsunk olajat serpenyőben, tegyük bele a mángoldot, a sót és a borsot, valamint kevés vizet és tejet. Lefedve 15 percig pároljuk. Hámozzuk meg a paradicsomot, készítsünk pürét belőle, ízesítsük meg a fűszerkeverékkel, forrósítsuk át. Tegyük hozzá a megpárolt mángoldot, és parmezánnal a tetején enyhén süssük át.