Egy szegény stewardessnek kellett ellátnia az első osztály legszörnyűbb utasát, aki még kirúgtatással is megfenyegette. De valaki más a járaton megleckéztette őt.
“Tegye fel a csomagjaimat!” – mondta a férfi Delilának. A nő éppen azzal volt elfoglalva, hogy a többi utast segítse, és mindent előkészítsen a felszálláshoz, de jobb volt megnézni, mit akar ez a férfi.
“Azt mondtam, tegye fel a csomagjaimat! Te hülye vagy? A maga munkájához nem kell agy! Csinálja már!”. A többi utas megvetően nézett rá, de senki nem szólalt fel. Delilah letette a csomagjait a fej feletti tárolóra, és remélte, hogy a fickó gyorsan elalszik.
Sajnos nem ez történt. Egyik követelését követte a másik, még akkor is, amikor a személyzet éppen azzal volt elfoglalva, hogy ételt adjanak a gép többi utasának. Nem hagyta annyiban a dolgot.
“TUDJA, HOGY KI VAGYOK ÉN? A legjobb barátomé ez a légitársaság!” – kiabálta, amikor Delilah nem ért elég gyorsan a helyére. “Hozz egy másik pohár pezsgőt, te idióta! Ennek benzin íze van. Ja, és fel kell takarítanod!”
Mindenki elborzadva figyelte, ahogy a férfi az egész poharat a repülő padlójára löttyintette. Delilah nem engedhette meg magának, hogy elveszítse az állását. Így hát hozott neki egy másik poharat, és feltakarított.
De éppen ekkor egy idősebb nő kukucskált át a turista- és az első osztályt elválasztó függönyön. “Jó napot, kisasszony? Nemrég kértem egy takarót. Hozna nekem egyet, kérem?” – kérdezte.
“Természetesen, asszonyom. Azonnal intézkedem!” – mondta Delilah, boldogan, hogy a változatosság kedvéért valaki mással is foglalkozhat.
“NEM! Gyere ide! Először az első osztályú utasokat kell kiszolgálnia! Hagyja azt a szemetet a turista osztályon! STEWARDESS! Jöjjön ide!” – kiabált újra a férfi, mindenkit megzavarva.
“Fiatalember, kedvesebbnek kell lennie az emberekkel, különösen azokkal, akik a kiszolgálásban dolgoznak. Sosem tudhatja, mi történik később az életben” – mondta az idősebb nő, mielőtt visszatért a turista osztályon a helyére. Delilah adott neki egy takarót, és tovább szenvedett, a bunkó férfival foglalkozva.
Amikor a gép leszállt, a férfi felállt a helyéről, és egyenesen a nőre nézett. “Láttott engem a telefonálni, ugye? Felhívtam a barátomat, hogy rúgja ki az egész személyzetet! Különösen magát! Maga a legrosszabb alkalmazott!” – kiáltotta, és végig röhögött a kifelé vezető úton.
Delilah megalázva érezte magát. Mindent megtett, hogy a férfi kedvében járjon, és ettől függetlenül elveszítheti az állását. Ám a turista osztályon utazó idősebb nő megállt, mielőtt leszállt volna, és ránézett.
“Kisasszony, maga sokkal türelmesebb volt azzal a férfival, mint én lettem volna. Ha valaha szüksége lesz valamire, hívjon fel. Itt a névjegykártyám” – mondta az idősebb nő. Delilah szeme tágra nyílt, amikor meglátta a kezében tartott névjegykártyát.
Mrs Martha Roberts a Galerprises tulajdonosa volt, amely az összes bevásárlóközpontot birtokolta a városban. Delilah néhány nappal később felhívta őt, és Mrs. Roberts azonnal felajánlott neki egy asszisztensi állást. “Ne aggódj a tapasztalat miatt. Majd megtanulod” – mondta Delilah-nak.
Hónapokig tanult és segített Mrs. Robertsnek. Egy nap azonban egy különleges interjúra került sor. “Ma fontos emberek jönnek. Azt akarják, hogy a Galerprises megvegye a cégük egy részét, de helyet akarnak az igazgatótanácsban is” – magyarázta.
“Nem akarják bevenni őket?” – kérdezte Delilah.
“Nem erről van szó. Csak arról, hogy szeretem tudni, kivel dolgozom, és a cégük tulajdonosa nem tűnik a kedves embernek” – folytatta Robertsné. “Mindegy, menjünk, találkozzunk velük a konferenciateremben.”
“TE!” – kiáltotta a férfi. “Látom, a barátom kirúgta magát attól a légitársaságtól. Ha idejövök dolgozni, maga lesz a titkárnőm, és megtanítom, hogyan kell nekem rendesen dolgozni!”
Jaj, ne! Ez a goromba férfi a járatról!
“Üdvözlök mindenkit. Kérem, foglalják el a helyüket” – mondta Delilah mindenkinek, figyelmen kívül hagyva a goromba férfi durva szavait.
“Erre nem lesz szükség, Delilah” – mondta Mrs. Roberts az asztalfőn ülő helyéről. “Mr. Rhys Reid. Gondolom, nem emlékszik rám arról az útról?”
“Tessék? Mrs. Roberts, nem értem” – mondta a goromba férfi. Rhys Reidnek hívták, annak a cégnek az alelnöke volt, amelyik egyesülni akart a Galerprises-szal.
“Ennek a megbeszélésnek vége. Nem fogok olyasvalakivel dolgozni, aki úgy bánik az emberekkel, mint maga, és biztos vagyok benne, hogy a versenytársaim sem akarnak majd magával dolgozni, ha egyszer beszélek velük” – fejezte be Mrs. Roberts. Felállt, és elhagyta a konferenciát.
Delilah követte, de ördögi vigyorral nézett vissza Mr Reidre.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Bánjatok tisztelettel másokkal. Mindenki megérdemli, hogy tisztelettel bánjanak vele, függetlenül attól, hogy milyen foglalkozású. Mr. Reid a saját bőrén tanulta meg, hogy a durvaságot nem lehet megúszni.
- A pénz csak megmutatja az emberek igazi arcát. Azt mondják, a pénz rosszá teszi az embereket, de az igazság az, hogy a pénz csak a valódi személyiségüket hozza felszínre.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
