Egy kivételes színésznő, akinek hangja melegít és rendkívüli mélységű. Egyszerűen megismételhetetlen, és szinkronmunkái is sok rajongót szereztek neki.
Ózdon született 1945-ben, és pályafutása során számos elismerést kapott, mint például a Kossuth-díj, Jászai Mari-díj és a Nemzet Színésze cím. Emellett az elkövetkező generációk számára is mentor volt, mivel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatott színpadi beszédet.
Édesanyja, Andrássi Viktória erdélyi volt. Édesapja, Molnár József sajnos nem tért vissza a szovjet hadifogságból, és mivel akkor már nem lehetett átkelni a határon, az édesanyja Kunágotán telepedett le. Ebben az időszakban fontos volt, hogy Molnár Piroska valamilyen kézzelfogható szakmát tanuljon, így a szegedi közgazdasági szakközépiskolába irányították, de ő a szívét követve a Színház- és Filmművészeti Főiskolát választotta. A nagyközönség már a főiskolai évei alatt, 1966-ban megismerhette, amikor is fellépett a Táncdalfesztiválon.
Végzés után Szeged városa hívta, ahol három évig maradt. Ezután a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz csatlakozott. Ebben az időben forgott az Árvácska című film is. Ezt követően a Nemzeti Színház, majd a Katona József Színház következett, és később újra a kaposvári színpadon állhatott, majd Alföldi Róbert vezetése alatt ismét a Nemzetiben lépett fel. Alföldi távozása után a Thália Színházhoz szerződött.
Egyaránt remekel prózai darabokban, zenés előadásokban és vígjátékokban is. Filmográfiája is impresszív: olyan filmekben szerepelt, mint a Hyppolit a lakájban vagy az Indul a bakterház. Több száz színpadi, és több mint 100 filmes szerepe mellett szinkronszínészként is maradandót alkotott.
Molnár Piroska egyetlen fia tragikus módon, mindössze 26 évesen halt meg. A 75 éves színésznő megosztotta, hogy megtanult a fájdalommal élni. Ahogyan ő fogalmazott: „Ez a fájdalom örökké velem marad. Nem is szeretném elengedni, mert az életem része.” A tragédia ellenére hisz abban, hogy elhunyt fia a nehéz időkben is mellette áll.
