A randevúkban az a legjobb, hogy kötetlenül történhetnek olyan dolgok, amelyek nem biztos, hogy egy kapcsolatban már beleférnek. Ismerkedhetünk, tesztelhetjük a határainkat, kedvünkre válogathatunk a kínálatban, és amelyik a legjobb partinak tűnik, azt szépen megtartjuk magunknak.
Egy férfi arról számolt be éppen, hogyan derült ki számára, hogy az a nő, akit többnek tartott puszta ismeretségnél, ’Pénzes zsák’ néven emlegette őt a háta mögött. Bosszúból olyan leckét adott fel neki, amit biztosan egyhamar nem fog elfelejteni!
Daniel és Mina egy belsőépítészeti cégnél dolgoztak, és elég jól kijöttek egymással. A férfi mindig is többnek tartotta a nőt egy sima kollégánál, ezért gyakran hívta el ebédelni.
Daniel rengeteg pénzt keresett a terveivel, ezért mindenből a legjobbat engedte meg a barátnőjének, aki, mint utólag kiderült, ehhez remekül hozzászokott, de ennél többet sajnos nem látott a férfihoz fűződő viszonyából.
„Bár jól kijöttünk egymással, nem gondoltam volna, hogy Minának hátsó szándékai vannak velem szemben” – fogalmazott Daniel, amikor minden világossá vált számára.
„Mindketten szinglik vagyunk, így amikor csak tehetjük, szívesen vacsorázunk együtt – annak ellenére, hogy a munkánkban nagy a nyomás, mivel magas rangú ügyfelekkel, például üzletemberekkel és szállodatulajdonosokkal foglalkozunk. Megszoktuk, hogy kiöltözünk és elmegyünk szórakozni, csak hogy kieresszük a gőzt. És azt is próbáltam kitalálni, hogy lehetnénk-e többek, mint egyszerű kollégák” – folytatta a férfi.
Amikor meghívta a nőt egy étterembe, mindig ő fizetett. Üzletembercsaládból származik, az apjának étteremlánca van, megengedhette ezt magának. De nem hitte volna sosem, hogy ezt Mina valaha is kihasználná mindaddig, míg közbe nem jött az a baleset, ami mindenre fényt derített.
„A minap a kedvenc gyorséttermünkbe mentünk ebédidőben. Mina nem találta a telefonját” – mesélte Daniel. A nő kiment a mosdóba, mert azt hitte, ott felejtette, amikor kezet mosott. A férfi pedig idő közben tárcsázta a számát azt remélve, hogy így könnyebben a nyomára bukkannak.
„Egy pillanat múlva hallottam, hogy Mina telefonja zümmög a fülkénkből, ahol ültünk. Aztán megjelent a pincér, készen arra, hogy eltakarítsa az üres hamburgercsomagolásokat az asztalunkról. De mivel észrevette a csörgő telefont, udvariasságból felvette és odanyújtotta nekem” – folytatta a történetet a férfi, akit ekkor ért élete egyik legnagyobb meglepetése. A kijelzőn a „Pénzes zsák” név villogott, „felfedve a telefonján elmentett elérhetőségemet” – fűzte hozzá csalódottan.
„Egyelőre nem akartam mondani semmit. Nem éreztem szükségét annak, hogy azonnal felrobbanjak vagy szembesítsem őt. Ehelyett letettem a telefont az asztalra, és megettem a sült krumplimat” – említette Daniel. Miután elköltötték az ebédet, sétálni mentek. Ekkor a férfi átnyújtotta a nőnek a telefont. A laptoptáskája mellett volt becsusszanva, ezért nem találta. A gesztusra a nő hálás mosolyt villantott a férfira, aki megbántva érezte magát attól, amiért Mina ilyen keveset gondol róla.
„Nem voltam elég ahhoz, hogy a nevemet elmentse a telefonjára, de ahhoz igen, hogy fizessek dolgokért. Úgy döntöttem, hogy szórakozom egy kicsit, és megleckéztetem. Szóval, megtervezzük ezt az extravagáns vacsorát egy olyan helyen, ahol az étlap inkább egy pénzügyi kimutatásra hasonlít. Homárról, kaviárról, a legdrágább borról beszélek a listán, mindezt arra az estére. Péntek volt, és amúgy sem akartam otthon maradni. Azt is szerettem volna, ha Mina tudja, hogy a tettei megbántottak, és nincs értelme tovább húzni a dolgot.” – osztotta meg a részleteket Daniel.
A nő nem fogott gyanút, biztos volt benne, hogy a sikeres üzletkötést fogják megünnepelni. A férfi azonban csak még kihasználtabbnak érezte magát.
„Beértünk az étterembe, és élveztük az estét, csevegtünk, az étterem hangulata pont megfelelő volt. Zene, csevegés és sok finom étel. De az este előrehaladtával nem tudtam lerázni magamról a felismerést, hogy nem vagyok más, mint az ő ’pénzeszsákja’” – vallotta be Daniel.
A nő rendelt még pezsgőt és egy pazar desszertet. Aztán, „amikor a pincér bemutatja a számlát – egy bődületes ötszáz dolláros összeget –, úgy döntök, hogy itt az ideje lépnem. Felveszem a számlát, átfutom, és kiszámolom, mit rendeltem, mert csak magamnak akartam fizetni. Odaadom a pincérnek a kártyámat, én pedig hátradőlök, és Minára nézek” – meséli tovább Daniel. A pincér Minára nézve kérdezte, hogy a többit akkor biztosan ő fizeti.
„Mina szeme csészealjként tágult, amikor rájött, hogy csak magamnak fizettem” – folytatta a férfi, akitől a nőnek még volt képe együttérzést kérni. Daniel azonban nem engedett ezúttal: „Sajnálom, a pénzeszsákod kifogyott a pénzből” – válaszolta, mielőtt elhagyta volna az éttermet. A nő mentegetőzni kezdett, hogy csak félreértette a szándékait, hogy vicc volt. A férfi azonban nem hitt neki. Attól a perctől kezdve, a munkaviszonyuk is megváltozott.
Bár Mina próbált Daniel kedvében járni, kávét és a kedvenc fahéjas kiflijét is vitt neki, hogy jóvá tegye a hibáját, a férfi azonban minden igyekezetével csak a feladataira próbált koncentrálni.
Fontos volt neki a munkája, mert szerette, ezért nem akart kilépni, de nehéz volt Minával egy légtérben megmaradnia. Az eset viszont számára is tanulságos volt: talán azért történt mindez, mert nem akarta meglátni a jeleket, ugyanakkor arra is rájött, határozott különbségnek kell lennie a kollégák és a barátok között.
