Számtalan dal, könyv és film emlékeztet bennünket arra az egyszerű igazságra, hogy nem irányíthatjuk, kibe szeretünk bele. Ezt talán senki sem tudhatja jobban, mint Emmy Abrahamson, egy svéd színésznő, aki a legvalószínűtlenebb férfiba szeretett bele mind közül.
Emmy színészi karrierje csúcsán állt, sikeres és jól képzett volt. Apja külföldi ügyekkel foglalkozó újságíró volt, ami azt jelentette, hogy Emmy gyerekkorában sokat utazott, és ennek köszönhetően 5 nyelven beszélt.
Vic Kocula mindennek mondhatni a tökéletes ellentéte volt. Miután Kanadából Európába költözött, egy darabig megélt a rendelkezésére álló pénzből, amíg az el nem fogyott. Végül azonban pénz nélkül maradt, hajléktalan lett, az életkörülményei miatt koszos volt, és régi, szakadt ruhákban járt. Hamarosan inni és drogozni is kezdett.
„Olyan fokozatos fordulat volt, hogy egyszer csak arra ébredtem, hogy hajléktalan alkoholista vagyok.” – mesélte Vic.
Amikor találkoztak, úgy tűnt, hogy egymás tökéletes ellentétei, de valahogy mégis tökéletesen illettek egymáshoz.
Emmy és Vic egy parkban találkoztak 15 évvel ezelőtt. Emmy egy amszterdami parkban ült egy padon, találkozója volt egy filmrendezővel. De amikor Vic megpillantotta őt, mindkettejük élete megváltozott.
„Ott ült ez a gyönyörű nő egyedül, szuper-elégedettnek tűnt, és mosolygott. Egyszerűen oda kellett mennem, és beszélnem kellett vele.” – emlékszik vissza Vic.
Vic, aki akkor 25 éves volt, azt is elismerte, hogy akkoriban nem volt éppen nagy fogás. Tökéletesen tisztában volt saját ápolatlan külsejével, de ez sem tarthatta vissza. „Amikor hajléktalan vagy, büdös a lábad. Nem mosod a zoknidat, egy parkban alszol, és állandóan nedves cipő van a lábadon.” – mondta Vic.
Leült Emmy mellé, és a lehető leghétköznapibb kérdéssel indított: Hány óra van? A beszélgetésük nem tartott tovább 10 percnél, de volt valami a férfiban, ami megragadta a nőt. Megnevettette őt, és elbűvölte „a gyönyörű barna szemeivel”.
Tehát amikor Vic megkérte, hogy 6 nappal később találkozzon vele ugyanannál a padnál, Emmy beleegyezett.
„Egyrészt zavart a zilált külseje. De volt benne valami, ami annyira érdekes volt, hogy újra találkozni akartam vele.” – mesélte az első találkozásukról Emmy.
Emmy megpróbált küzdeni az érzései ellen, de mindhiába
A randira készülve Vic vásárolt egy lábkrémet, hogy jobb szaga legyen a lábának. Emiatt 20 percet késett a randevúról. Egy gyerekbiciklin érkezett meg, de ez sem riasztotta vissza a lányt, akinek nem sokkal korábban ért véget egy 4 éves kapcsolata.
„Próbáltam küzdeni ellene, de nagyon vonzódtam hozzá.” – mondta Emmy. Ő és Vic 6 órán át járták Amsterdam utcáit, piknikeztek, és megvolt az első csókjuk is.
„Az együtt töltött idő alatt rájöttem, hogy Vic a legviccesebb, legboldogabb és legoptimistább ember, akivel valaha találkoztam. Olyan igéző életkedve volt, ami szinte ragályos volt.”
Ezt követően még 3 randevújuk volt, aztán Emmy hazatért Bécsbe, és nem hitte, hogy tartani fogják a kapcsolatot. Megadta ugyan a telefonszámát Vicnek, de mivel a férfinak nem volt telefonja, nem számított rá, hogy felhívja.
Emmy 30. születésnapján Vic mégis telefonált
Három hét múlva Vic felhívta őt a 30. születésnapján, és azt mondta, sikerült annyi pénzt összegyűjtenie alkalmi munkákból, hogy vonatra szálljon, és meglátogassa. Miután így egymásra találtak, két évvel később összeházasodtak a bécsi Belvedere palotában.
Vic azóta egyenesbe hozta az életét. Egyetemre ment, 5 évig tanult és gépészmérnök lett. Megtanult svédül is. Ma már képes eltartani feleségét és két gyerekét.
Emmy felhagyott a színészkedéssel, de ma már sikeres író. Hihetetlen szerelmi történetükről is írt egy könyvet How To Fall In Love With A Man Who Lives In A Bush címen.
„Beleszerettem egy férfiba, aki egy bokorban élt. Egy olyan férfiba, akinek nem volt jövedelme, karrierje – vagy cipője.” – írta.
Nem mindennapi szerelmi történetüket azonban nem mindenki fogadta el. „Két legrégebbi barátomat is elvesztettem, mert nem tudták elfogadni őt. A mai napig fáj.” – mondta Emmy.
Emmy szülei nem tudták, hogy Vic hajléktalan volt, amíg el nem olvasták a szerelmükről szóló regényt. De mielőtt megismerték volna a férfit, aggódtak a lányukért. „Apám azt hitte, hogy meg fog ölni. Anya azt hitte, hogy ellopja a tévémet.” – mondta Emmy.
Amint azonban megismerték, azonnal megkedvelték és elfogadták őt.
Az emberek általában azt hiszik, hogy Emmy mentette meg Vicet, de tévednek
Vic tudja, milyen szerencsés volt, hogy megismerhette Emmyt. „Nem tudom, eljutottam volna-e arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút. A szégyen és a bűntudat is szerepet játszottak. Ismerek olyan embereket, akik éveket vesztegettek el, és nem tudtak hazamenni.” – mondta Vic.
Ugyanakkor Emmy is hihetetlenül szerencsésnek érzi magát.
„Vannak, akik úgy látják, hogy „megmentettem” Vicet, de szerintem ez fordítva van. Megmutatta, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elégedett légy, és minden nap megnevettet.” – véli Emmy.
Vic és Emmy ma két gyönyörű gyerek szülei, akik viccesnek találják furcsa szerelmi történetüket. „Nem hiszem, hogy felfognák ennek a társadalmi vonatkozásait. Csak viccesnek tartják, hogy egy bokorban éltem.” – árulta el Vic.
Vic és Emmy története rendkívül szokatlan, de arra tanít, hogy bízzunk az ösztöneinkben, és adjunk esélyt, ha úgy látjuk, hogy valami vagy valaki boldoggá tehetne minket.
