Müller Péternek szívrohama volt a bécsi előadásán, kétszer is a földre zuhant. A 87 éves író most a közösségi oldalán tudatta, hogy a történtek után egy idősek otthonába került néhány hétre, és a soron következő összes fellépését lemondta.
Eljött az idő, amikor visszavonulót kell fújnom, legalábbis egy időre. Még ne temessenek, mert ha az erő el is szállt belőlem olykor, az életkedvem, az életörömöm nem múlik el. Bármennyire is sérülékenynek tűnök most, olyan embernek, aki segítségre szorul, nem tervezem a visszavonulást. De muszáj megállnom, szó szerint és átvitt értelemben is. A lábaim hallják fentről a parancsot, hogy menj tovább a megkezdett úton, de nem engedelmeskednek. Kétszer is összeestem, és ez nem volt jó élmény.
Éppen ezért lemondtam az összes soron következő előadásomat. Nem érzem biztosnak, hogy eleget tudok tenni bármilyen meghívásnak. Számomra az olvasóim, a közönség szeretete afféle doppingszer. Nem szeretném, ha ők azt látnák, hogy íme, itt a színpadon a megöregedett Müller Péter, aki a függönybe kapaszkodik…
– mondta a történtek után a Kossuth-díjas író a Blikknek.
Müller Péter lehet, hogy soha többet nem áll színpadra, azonban nem búcsúzik.
Ezt alaposan át kell gondolnom. Szabad-e kockáztatnom, szabad-e „rozoga üzemmódban” közönség elé állnom? Éppen ezért a hátralévő életemben home office-ban dolgozom majd. Ami azt jelenti, hogy adott esetben élő telefonos kapcsolás során mondom majd a magamét, vagy pedig az otthonomban fogadok televíziós stábot kamerával, riporterrel. Pedig csodaként éltem meg a legutóbbi előadásomat is Bécsben, a Mozart-házban. Életem talán legjobb előadása volt ez. Olyan szeretettel találkoztam ott, és persze, azóta is, hogy az megrendítő élmény. Nincs erre jobb szó. Amikor a világ tele van gyűlölettel, haraggal, indulattal, engem körbeölel a szeretet. Viszont ha a testem jelez, változtatnom kell. De dolgozom tovább, írok, alkotok, s közben Visegrádon, egy hangulatos egészségügyi intézményben pihenek, regenerálódok, feltöltődöm néhány hétig. Rám fér.
– tette hozzá az író.
