Galambos Lajos újra szabadlábon: A baracskai börtönből hazatért
Nemcsak az iskolások számára kezdődött meg a vakáció, hanem Galambos Lajos számára is. Az ország trombitása július 1-jén szabadult, és végleg – legalábbis reményei szerint – maga mögött hagyta a börtönt, visszatérve a boldogasszonypusztai birtokára.
Az elmúlt héten több forrás is arról számolt be, hogy elutasították Lajcsi reintegrációs kérelmét, és 14 hónap után sem engedik szabadon, ahová gáz-, villany- és vízlopás miatt küldték három év hat hónapra. Azonban egy utolsó fellebbezés sikeresnek bizonyult, és bár egyelőre nyomkövetővel a bokáján, de friss levegőt szívhat a saját birtokán.
Galambos Lajos szabadulása után először édesapja által ültetett fehértörzsű nyírfához sietett, és hosszú másodpercekre átölelte azt.
Amikor 2016 januárjában az előzetes letartóztatásból szabadult a székesfehérvári börtönből, hatalmas médiafelhajtás kísérte, ahogy kilépett a vaskapun. Ezúttal azonban minden másképp történt: a mulatós sztár a legnagyobb titokban, hajnalban, négy órakor lépett ki a baracskai börtön kapuján.
„A reintegrációs kérelem minden feltétele adott volt, ám valamiért első fokon a bíróság nem biztosította a társadalmi életbe való fokozatos visszatérést, ezért volt szükség egy újabb, kibővített beadványra. Erről aztán nem egy bíró, hanem egy bírói tanács döntött, szerencsémre kedvezően” – nyilatkozta Lajcsi a Blikknek otthonában. „Amikor közölték velem, hogy 14 hónap után kiengednek, szívemben-lelkemben elérzékenyültem, de nem mutattam ezt ki. Aztán, amikor magam maradtam, akkor kiszakadt belőlem minden, amit elfojtottam az elmúlt hónapokban. Furcsamód, a következő pillanatban megijedtem, hiszen 432 napon keresztül fix program szerint éltem az életemet: fél ötkor keltem, meghatározott időben reggeliztem, ebédeltem, ajánlott időben jártam orvosi vizsgálatra. Most viszont az ismeretlenbe kellett kijönnöm.”
Amint megtudta a hírt, elsőként kisebbik fiát, Istvánt hívta fel, hogy elújságolja, kiengedik. Ezúttal nem volt nagy felhajtás, a legnagyobb titokban hagyta el a hajnali órában a baracskai börtönt.
„A két fiam, István és Lala jött értem, otthon pedig várt minket a kislányom, Bogika. Sok mindenről lemaradtam az életükben: két hete volt Lala diplomaosztója külföldön, Bogika tervezői karrierje pedig nagyon beindult, nemrég megnyitotta az első saját bemutatótermet. Volt tehát miről beszélgetnünk itthon. A kedvenc ételeimmel vártak, falusi májgaluskaleves, rakott krumpli, rántott húst és lecsót, de csak pár falatot tudtam enni – jól laktam azzal, hogy láthattam. Kiültünk a teraszra, és órákon át csak beszélgettünk, meséltek magukról, de sokszor percekig csak hallgattunk és egymást néztük. A nagy csendben azok a pillanatok is beszédesek voltak. Azt láttam rajtuk, hogy nagyon önállóak lettek az elmúlt időszakban. Amikor elköszöntünk 14 hónapja, a gyermekeimet öleltem meg, most viszont már felnőttek ültek ott velem.”
