Felnőtt gyerekeink megfeszítve dolgoznak, az unokáink a különórák és egyéb elfoglaltságok miatt szintén túlterheltek. Szeretnénk minél többet segíteni nekik, de nekünk nagyszülőknek sem jut mindenre időnk, hiába is igyekszünk. Állandó küzdelem az idővel, rohanás, stressz. Van megoldás?
„Hogy vagy?” – Rohanósan. Csak azt veszem észre, hogy már megint péntek, már megint hétfő… Ismerős párbeszéd?
Túlterhelt nagyszülők, feszes időbeosztású unokák, lestrapált család
Magánbeszélgetéseken, szülőknek tartott előadásokon, de még a kamaszoknak tartott foglalkozásokon is rendre előkerül az időhiányra való panaszkodás. Ez némileg ellentmond annak a ténynek, hogy háztartási gépek tucatjai segítenek minket a házimunkában, félkész és kész ételek sorakoznak a polcokon, a közlekedés sem gyalog vagy lóháton történik, és az okos telefonok és számítógépek korában egy-egy információ elérése is csak egy gombnyomás, tehát, – ha le akarom egyszerűsíteni a dolgokat – rengeteg felszabaduló szabad időnek kellene rendelkezésünkre állnia.
Ráadásul sokan úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjas évek majd mindenre hagynak időt, amire addig nem, vagy csak nagyon ritkán jutott. Miért van akkor mégis, hogy túlterheltek vagyunk, és túlterheltek a gyermekeink, unokáink is? Hogy mindig sietünk, nem győzzük utolérni magunkat?
Hogy a gyerekek világszerte átlagban egy órával kevesebbet alszanak naponta, mint 20 évvel ezelőtt – a felnőttekről most nem is szólok -, ami azért figyelemre méltó, mert az emberi agy fejlődésének jelentős fázisai az alvás állapotában történ(né)nek meg…
Ne akarjunk mindent belezsúfolni a napunkba
Arra van időnk, amire szakítunk magunknak – tartja a mondás. És bármennyire soroljuk is az érveket, hogy ez miért nem igaz így egészen, azt gondolom, hogy ha jobban megnézzük, ezeknek az érveknek egy jó része bizony csak kifogás. A döntés, mint életünk oly sok területén, itt is a mi kezünkben van.
Listázzunk, rangsoroljunk, tervezzünk! Körültekintően, reálisan! Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki hosszú listákat gyárt az elvégzendőiről, gondosan ki is húzza, amit elvégzett, és esténként az el nem végzett „maradékkal” nyitja a következő napi teendőinek listáját. No, ez nem az a fajta listázás, rangsorolás, tervezés, amire én gondolok.
Ne akarjunk mindent bezsúfolni egyetlen nap 24 órájába! Állandó feszültségben fogunk így futni az időnk után, az elvégzett feladatok sem fognak sikerélményt jelenti számunkra, hiszen mindig marad még számolatlan elvégzendő a listán. És akkor arról még nem is szóltam, hogy mennyire demotiváló, amikor az aznap el nem végzett teendőket egy újabb listába görgetjük át!
Hogyan szervezd ésszerűen a napod? Tippek nagyszülőknek, aktív nyugdíjasoknak
1. Valóban elengedhetetlen teendők
Amikor megírjuk a listát, válasszuk ki belőle azokat (3-4 teendőnél ez ne legyen több!), amelyek elvégzése az adott napon elengedhetetlen. Gondoljuk át, hogy VALÓBAN elengedhetetlen – lejár a határidő; csak aznap érhető el az illető, akivel dolgunk van; akkor van nyitva az adott ügyfélszolgálat; aznapra van meghirdetve a szülői értekezlet; stb. – tehát objektív külső tényezők befolyásolnak-e minket.
2. Tennivalók, melyeket ideális lenne elvégezni
Azokból a teendőkből, amelyeknél a mi kezünkben van az irányítás, szintén válasszunk ki néhányat, amelyről úgy gondoljuk, hogy csak és kizárólag az adott napon ideális elvégeznünk.
3. Kerüljük a túl feszes időbeosztást
A fentiek listába rendezésekor érdemes átgondolnunk, hogy mire kb. mennyi időt kell szánnunk. Itt érdemes 5-10 perccel többel kalkulálnunk, ezzel is segítve, hogy ne érezzük annyira az idő szorítását a percre pontos kiszámítottság miatt. Ráadásul, ha ezt megtesszük, láthatjuk, hogy az eddigi lista kitölti-e a teendők elvégzésére szánható időt, vagy valamit még el kell hagynunk, vagy esetleg még beilleszthetünk.
4. Nem-et is kell tudni mondani
Fontos, hogy előre meghatározzuk, mennyi idő áll összesen a rendelkezésünkre, mennyit akarunk egyáltalán a listán szereplő feladatok elvégzésére szánni – és ehhez tartsuk is magunkat! Tanuljunk meg nem-et mondani! Bármennyire veszélyesnek és megvalósíthatatlannak tűnhet ez a hozzáállás, egy idő után világosan fogjuk látni, hogy „nem dől össze a világ”, viszont mennyivel kevesebb stresszel intézzük a dolgainkat, ha nem-et tudunk mondani bizonyos helyzetekben.
5. Racionális időbeosztás
Készíthetünk menetrendet is – érdemes a kiválasztott teendőket egyfajta racionális sorrendbe állítani. Két fontos megbeszélés közé pl. akár az utazás közben beilleszthető egy-egy telefon, esetleg beugorhatunk a postára, vagy megvehetjük a barátunk számára a születésnapi könyvutalványt.
6. Segítségkérés
És végül ne szégyelljünk segítséget kérni! Vegyük igénybe a technika adta lehetőségeket! Rendeljünk például neten, kérjünk házhozszállítást, használjunk internet bankot. A barátokkal, szomszédokkal is osztozhatunk a teendők egy részén.
Sokan nem szívesen terhelik gyermekeiket azzal, hogy saját maguk számára kérnének segítséget. Úgy gondolják, megvan a maguk baja, eleget futkosnak nélkülünk is. De lehet, hogy egy kis egyeztetéssel mindkét fél jól járna. A vejemnek például a munkahelye mellett van a gyógyszertár, így ő az ebédszünetben ki tudja váltani a gyógyszeremet, én pedig – mivel posta közelében lakom, valamennyi csekk és levél feladását intézem. Ráérek elmenni az unokámért az óvodába, így a lányomnak több ideje marad a bevásárlásra, és azt a pár dolgot, ami nekem kell, könnyedén hozzácsapja a sajátjukhoz. Nekem meg mindegy, hogy tőlük, vagy a boltból sétálok haza a kis szatyrommal.
A fentiek persze csak röpke ötletek – mindenkinek saját belátására van bízva, ki hogyan, mennyit akar, tud megvalósítani belőlük. De egy bizonyos: ha nincs kellő mennyiségű szabad időnk, ha nem tudunk valóban kikapcsolódni, pihenni, feltöltődni, ha nem vállaljuk fel, hogy tudatosan szervezzük, tervezzük mindennapjainkat, akkor csak futunk az eltűnt idő nyomában.
